3. Fejezet
- Hű ez így
egyszerre sok! A tegnap esti vámpír, a mai támadás és most itt ez a csaj aki
egyébként egy farkas…- Csak úgy peregtek a gondolatok a fejében. Egyszerűen nem
tudta elképzelni, hogy vajon mi is történik. Próbált valamit leolvasni a lány
arcáról de nem sikerült. Az erdő csendjét az ő hangja törte meg.
- A nevem Lily Carter! Te bizonyára Jake Tyler vagy!
- Igen de ezt te honnan tudod?
- Hallottam amikor azok a vérszívók mondták a neved.
- Szóval engem figyeltél!
- Igen.
- Mióta?
- Mióta bejöttél az erdőbe.
(És még csak randira sem hívott el) Hallotta szelleme, Abby gondolatait. Önkéntelenül is elmosolyodott. Lily nem értette mit mosolyog a fiú és nem is firtatta.
- Van programod délutánra?- Kacér mosoly kísérte a lány kérdését.
- Ami azt illeti nincsen. Miért?
- Találkozzunk szürkületkor a west-wood-i erdőnél mit szólsz?
- Szuper de mégis…- Mire kimondta volna a lány már el is tűnt. Mire hazaért az ebéd már készen volt. Zoe tálalt és mindenki jóllakott.
- A nevem Lily Carter! Te bizonyára Jake Tyler vagy!
- Igen de ezt te honnan tudod?
- Hallottam amikor azok a vérszívók mondták a neved.
- Szóval engem figyeltél!
- Igen.
- Mióta?
- Mióta bejöttél az erdőbe.
(És még csak randira sem hívott el) Hallotta szelleme, Abby gondolatait. Önkéntelenül is elmosolyodott. Lily nem értette mit mosolyog a fiú és nem is firtatta.
- Van programod délutánra?- Kacér mosoly kísérte a lány kérdését.
- Ami azt illeti nincsen. Miért?
- Találkozzunk szürkületkor a west-wood-i erdőnél mit szólsz?
- Szuper de mégis…- Mire kimondta volna a lány már el is tűnt. Mire hazaért az ebéd már készen volt. Zoe tálalt és mindenki jóllakott.
Eljött az
idő. Itt a szürkület. Egyedül állt a
hatalmas rengeteg előtt és kissé félelmetesnek találta. Nem tudta Lily hova
akarja vinni és miért pont itt akart vele találkozni. Nem tehet mást, minthogy
bízik a lányban és ha mégis valami baj történne még mindig itt van neki Abby.
- Hm… Abby.- Eltűnődött, hogy is találkozott a ninja lánnyal. Már nagyon régen volt. Csak arra emlékezett, hogy sötét viharos este volt. Éppen hazafelé tartott az erdei úton mikor 3 kentaur az útját állta. Alapból a kentaurok sosem jöttek ki a sámánokkal de ennek a 3-nak más baja is volt amit Jaken akartak megbosszulni. Körbevették. Már éppen lecsapni készültek mikor egy zöld villám csapott be a fiú mellett és elkergette a kentaurokat. Meg akarta köszönni de addigra a lány már el is tűnt. Két héttel később azonban Történt még egy hasonló eset ami után már Abby életre való barátságot ajánlott neki.
- Hát eljöttél?!- Ábrándozásából Lily bársonyos hangja zökkentette ki.
- Igen de most már elárulhatnád hová megyünk!
- Csak fogd be és kövess.
Azzal bevették magukat a fák közé. Jake kicsit gyanakvó volt de hűségesen követte a lányt. Ahogy egyre haladtak befelé az erdő mélyére rátört az a torokba gombócot szorító érzés és pánikolt! Tudta, hogy szelleme ott van vele, de valahogy ő sem adott jelet nyugodtságról. Végre megérkeztek. Egy hatalmas tisztáson óriási máglya szerű tűz lobogott amit elég sok ember ült körbe. Jake főként indiánokat látott akik valamiféle rituáléhoz készülődhettek.
- Hol vagyunk?
- Most a szeminol indiánok éves gyűlésén! Most avatják az újoncokat. És közben sztorizgatnak a régi időkről.
- És nem baj, hogy én mint idegen itt vagyok?
- Ugyan már mindig is jóban voltak a sámánokkal. De most már üljünk le mert kezdődik a Pahokee tánc. Hidd el jobb mint egy mozi.
Jake szája tátva maradt a látványtól. Négy vagy öt farkasbundába öltözött férfi táncot lejtett de nem akármilyet. Ugráltak, kurjongattak és néha-néha beugrottak a tömegbe. Avatatlan szemnek mindez hatalmas marhaságnak tűnhet de aki itt nőtt fel annak valóságos csoda ez a látvány. A tánc után megtörtént az újoncok avatása. Jake csak most döbbent rá, hogy mi is az. Az avatás nem jelentett mást mint a farkas falka új tagjainak ismertetése és szolid próbatétele.
- Te miért nem vagy az újak között?
- Haha nagyon vicces! Az én apám a törzsfőnök. Nekem ez egyfajta kiváltság! Különben is én már ezt megcsináltam csak nem avatók és közönség előtt.
Nem tudta mire gondoljon. De azt tudta, hogy biztos nem valami „falka törvénytisztelő” dologról lehet szó. Meghallgatott még pár farkas sztorit majd úgy döntött hazamegy. Éppen búcsúzni akart mikor egy félmeztelen fiú odasúgott valamit Lilynek. A lány arca ettől elkerekedd és a mosoly aggodalomra váltott.
- Jake megharagszol ha nem kísérlek el? Fontos dolgom lenne.
- Semmi probléma. Holnap látlak?
- Mindenképpen.- Erőltetett mosoly futott át a lány arcán majd megvárta még Jake eltűnik a sötétben.
- Mit akarsz Szürke Hód?
- Édesapád hívat hercegnő! Azt hiszem a sámánról akar veled beszélni.
Elindultak. Átvágtak a mezőn és mikor meglátta a tipi ajtaját elszorult a torka. Félre húzta a nemez ajtót és belépett. A tanács tagjai már bent ültek. Az apja vele szemben…
- Hm… Abby.- Eltűnődött, hogy is találkozott a ninja lánnyal. Már nagyon régen volt. Csak arra emlékezett, hogy sötét viharos este volt. Éppen hazafelé tartott az erdei úton mikor 3 kentaur az útját állta. Alapból a kentaurok sosem jöttek ki a sámánokkal de ennek a 3-nak más baja is volt amit Jaken akartak megbosszulni. Körbevették. Már éppen lecsapni készültek mikor egy zöld villám csapott be a fiú mellett és elkergette a kentaurokat. Meg akarta köszönni de addigra a lány már el is tűnt. Két héttel később azonban Történt még egy hasonló eset ami után már Abby életre való barátságot ajánlott neki.
- Hát eljöttél?!- Ábrándozásából Lily bársonyos hangja zökkentette ki.
- Igen de most már elárulhatnád hová megyünk!
- Csak fogd be és kövess.
Azzal bevették magukat a fák közé. Jake kicsit gyanakvó volt de hűségesen követte a lányt. Ahogy egyre haladtak befelé az erdő mélyére rátört az a torokba gombócot szorító érzés és pánikolt! Tudta, hogy szelleme ott van vele, de valahogy ő sem adott jelet nyugodtságról. Végre megérkeztek. Egy hatalmas tisztáson óriási máglya szerű tűz lobogott amit elég sok ember ült körbe. Jake főként indiánokat látott akik valamiféle rituáléhoz készülődhettek.
- Hol vagyunk?
- Most a szeminol indiánok éves gyűlésén! Most avatják az újoncokat. És közben sztorizgatnak a régi időkről.
- És nem baj, hogy én mint idegen itt vagyok?
- Ugyan már mindig is jóban voltak a sámánokkal. De most már üljünk le mert kezdődik a Pahokee tánc. Hidd el jobb mint egy mozi.
Jake szája tátva maradt a látványtól. Négy vagy öt farkasbundába öltözött férfi táncot lejtett de nem akármilyet. Ugráltak, kurjongattak és néha-néha beugrottak a tömegbe. Avatatlan szemnek mindez hatalmas marhaságnak tűnhet de aki itt nőtt fel annak valóságos csoda ez a látvány. A tánc után megtörtént az újoncok avatása. Jake csak most döbbent rá, hogy mi is az. Az avatás nem jelentett mást mint a farkas falka új tagjainak ismertetése és szolid próbatétele.
- Te miért nem vagy az újak között?
- Haha nagyon vicces! Az én apám a törzsfőnök. Nekem ez egyfajta kiváltság! Különben is én már ezt megcsináltam csak nem avatók és közönség előtt.
Nem tudta mire gondoljon. De azt tudta, hogy biztos nem valami „falka törvénytisztelő” dologról lehet szó. Meghallgatott még pár farkas sztorit majd úgy döntött hazamegy. Éppen búcsúzni akart mikor egy félmeztelen fiú odasúgott valamit Lilynek. A lány arca ettől elkerekedd és a mosoly aggodalomra váltott.
- Jake megharagszol ha nem kísérlek el? Fontos dolgom lenne.
- Semmi probléma. Holnap látlak?
- Mindenképpen.- Erőltetett mosoly futott át a lány arcán majd megvárta még Jake eltűnik a sötétben.
- Mit akarsz Szürke Hód?
- Édesapád hívat hercegnő! Azt hiszem a sámánról akar veled beszélni.
Elindultak. Átvágtak a mezőn és mikor meglátta a tipi ajtaját elszorult a torka. Félre húzta a nemez ajtót és belépett. A tanács tagjai már bent ültek. Az apja vele szemben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése